lusta vagyok szori

szombaton jött egy lúzer bp-ről, hozott wah-pedált, és egy kibaszott ordas, 7,5 órás mocsokrokkot adtunk elő. a végére, mivel öreg faszik vagyunk, fájt mindenünk. de annyira megérte, hogy összefostam magam a gyönyörtől. volt egy pillanat, amikor aszontuk, hogy itt a vége, elég, nem bírjuk tovább. hát nem toltunk még egy órát? :D

vasárnap döglés, nyöszörögve regenerálódás.
este összehaveroztam vincenttel, ehun a blogja, remélem nem tépi le a pöcsömet, amirt belinkeltem ide. ő egy sztónagyerek egyébként, mellesleg buddha is, meg jól ír. meg beígért egy szájbarúgást is, azé nyalok most itt, hogy hátha mégis kihagyja. na mindenesetre lejön gitározni, teszünk egy próbát vele, meg ezzel a kis kaktuszistenes zenekarunkkal.

hétfőn semmi.

ma bementem melózni, reggel kiderült, hogy nem csak simán nincs még belépőm, és még a kérelem sem jutott el a megfelelő helyre, hanem ki vagyok tiltva a köfémből! pirossal van szedve a nevem! köszi mindenkinek, akik annak idején... fuck.
na mindegy, őscimbim, aki volt főnököm is, elintézte 1 óra alatt. szal ma melóztam, négykor leléptem, és felmentem bp-re dobolni, most má pedig eléggé dög vagyok, hosszú nap volt.

hallgassatok fu manchu-t, azon belül is az eatin' dust című albumot, mer baszott jó. asszem innentől kezdve előírom a napi kötelező sztóneradagot. aki nem hallgatja, azt nem viszem be egy fellépésünkre se...