finom kis nyaracska

affaszomat... én csak egy kicsivel akartam melegebbet, nem ezt! ehh... minden nyáron ezt csinálom, elnézést.

na, újabb megjelenés!

vááá! 3. hete nem zenélünk! megőrülök.

voltam ma olyan helyen! nem nevezem meg a céget, legyen elég annyi, hogy élelmiszeripari termékek előállításával foglalkoznak. hát az épületbe lépve kábé 25-30 évet mentünk visszafelé az időben, békebeli filmek képeit idéző folyosókon haladtunk végig. mocsok, madárszar, döglött bogár és egyéb azonosíthatatlan dolgok a padlón, bűz, reggelre 380 ft-ra csökkenő órabér, trágya műszakbeosztás, átverés, tsz-hangulat, menekülés haza.
hát így keresek én melót...

délután kimentem az anyámmal az sztk-ba vártunk kurvasokat a dokira, közben rengeteg szerencsétlen, összetört embert láttam, agyműtéten átesett lányt (max 30), akit a szülei támogattak, 16 körüli kiccsajszi, akinek nem volt bal keze (de heges volt, szal nem veleszületett), elesett öregaszonyt, autóbalesetest, aki lefejelte a kormányt, és csurom vér volt az egész ember, és még sorolhatnám... én nem éreztem semmit és inkább a kettővel mellettem ülő miniszoknyás béjbit bámultam.
ezt az esetet ki kell még értékelnem magamban. kellett volna éreznem vmit? szánalmat, sajnálatot, együttérzést? vagy rá kellett volna vigyorognom vmelyikükre bátorítóan? nem tudom. vagy ennyire nem érdekel már engem sem mi van másokkal?
lehet, hogy ökörség volt mindezt leírni...
egyébként láttam színészképű beteghordót és mentőst, láttam a velem szemben ülő két ember undorító párzási rituáléját (szerencsére legalább külön neműek voltak), meg láttam alulöltözött nőciket még.

az anyámnak a 2.-3. és a 3.-4. csigolya közt nem létezik többé az a kocsonyás anyag, ami a rugalmasságot biztosítja, és azt hogy ne kopjanak egymáson a csontok. fasza.