na

hát ez is megvolt. semmi különös nem történt, a szokott tolakodás, zsúfoltság, sajtszagú öregasszonyok, kövér, izzadó faszik, zaj, hőbörgés. ellensúlyozandó acid king-et hallgattam, meg átrágtam magam a fuji használati utasításán. ezzel nagyjából oda is értem a bocskai útra.

csináltam fotókat a mesternél, ehun:

az előtérben gyakorolhatok ügyesen gumilapos cuccon míg várok a soromra. szoktam, bár mostanság elhanyagoltam kissé, mert viszonylag nehéz rajta cintányérnyitást kivitelezni.


itt meg a baloldali dob színesben, egy prism blue pearl export exr.
a jobboldalin játszom én. pontosabban sokszor csak a paródiáját művelem.
biztosan voltatok már úgy, hogy a testetek nem engedelmeskedett a parancsnak, illetve az agy képtelen volt összekoordinálni a mozdulatokat. a klasszikus ugye kölyökkorunkból: a tenyereddel ütögesd a fejed tetejét, miközben a hasadon a másikkal körözöl. na ilyen a kezdőnek dobolni, csak mondjuk még topogj mindkét lábaddal felváltva. na jó, elég az egyikkel is.
a kurvanagy titok a gyakorlás és a türelem.
ez utóbbiból a mesteremnek van egy zsákkal, köszönet érte.

más: megint kezdek eljutni arra a szintre, hogy tudatosan gyúrnom kell arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben. fasza kis flash, régóta nem járt már erre. és most se látom szívesen.
basszameg, hol van a társam?