na akkor megin.
talán nem is tartottam még ekkora szünetet.
igazából most sincs túl nagy kedvem írni, de ha már megpiszkáltam a külsőt, akkor frissítek tartalmat is, meg hát egyfajta tartozás kiegyenlítése is ez.
a legutóbbi bejegyzés óta dolgoztam kicsit egy helyi ablakos cégnél, napi 11 órában, plusz szombatok, 370-ér...
3,5 hétig bírtam, aztán kikészültem minden fronton. hozzátartozik h eleve úgy kezdtem, h nem akartam odamenni. amikor meghirdették az állást, az apám szólt, h van ilyen, szinte csak azért mentem el, h ne basztasson miatta. odaállítottam borotválatlanul, lógó gatyával, zsíros hajjal, flegmán és felvettek...
nem kellett ugyan megszakadni, de a 6 nap meló, kevés pihenéssel kombózva hamar kifektetett.
hazaérve nem volt agyam semmihez, se kedvem, csak vegetáltam és egyre feszültebb lettem, úhogy a vége az lett h egy hétfő hajnalban felkeltem, elraktam a kajámat, elkezdtem öltözni, aztán kibuktam és visszafeküdtem a picsába, majd délelőtt bementem leszámolni.
az üzemvezető próbált marasztalni vmiért, de nem mentem bele.
jaaaa, meg volt egy napom, amikor autót kaptam és gyálra kellett mennem. hát... no rutin, fasse tudja mikor vezettem utoljára, és beültettek egy dobozos fordba, amiből ki se láttam. örültem h épségben hazaértem és hazahoztam a kollégámat is.
na szal, kurvára elég volt ennyi ebből.
most megint itthon döglök, tanulok + kaptam egy próbamelót egy klántársamtól, aki webdesign-nal foglalkozik, tennap küldtem el neki a cuccot, elméletileg a héten ki is derül, h kell-e a megrendelőnek avagy nem.
nade mindez le van szarva, mer a leglényegesebbet nem is említettem, mégpedig azt, h enyém a legaranyosabb kismacs.
a zenésről annyi, h mostanság elhanyagolom a gyakorlást, ami rettenetesen meg is látszik a teljesítményemen, az egyik zenekarban már erős a feszültség amúgy is, a másikat meg akaratlanul hátráltatom ezzel. össze kell szednem magam, mer ez így fos.
ja meg elhanyagolom a cimborákat is, tudom, szal ezúton is elnézést kérek testvérek.
az utóbbi egy hétben elektronikus zenéket hallgatok csak szinte, meg megin rámjött a djzhetnék... biztos ez is egyfajta menekülés, hehh...