"you're all the same, the lot of you... with your long hair and faggot clothes.
drugs... sex... every sort of filth. and ya hate the police, don't ya?"

"you make it easy."

2005/10/04

kimerülés

péntek éjjel/szombat hajnalban is megadtam magamnak, ami jár, aludtam max 5 órát. felkeltem bazikorán, mer az öcsém jött taposózni, aztán délután kirándulás z-val, mentünk jósokat. (a találkozóról természetesen elkéstem, nem is én lettem volna.)
kihagytam az ebéd utáni kávét, ami, mint kiderült óriási baklövés volt. mire hazaértem már frankón fájt a fejem.
este azért bevállaltam a bf2 war-t, ami végül elmaradt, mert az ellenfél részéről egy ember bírt megjelenni, mint megtudtuk, egyedül neki volt eredeti játéka, amivel fel tudott jönni a klánszerverre. pff...
gyakoroltunk egy jót viszont, először a klánszerveren, újoncok és klántagok vegyesen, egymás ellen. később páblikoltunk egyet, ott oculusdei tesvérrel remekeltünk, volt néhány szép villanásunk, ami felkeltette a klántagok érdeklődését, úhogy állítólag hamarosan megszületik a döntés, hogy felvesznek-e minket.
a fejfájásnak persze odabasztam a háború zajával, robbanásokkal, ide-oda szaladgáló emberekkel, szal a képernyő mozgalmasságával.
éjfélkor(!) el is takarodtam aludni, de nagyon fosul aludtam. felkeltem félkilenckor, de vissza is borultam hamarosan, bealudtam, egokobra ébresztett 10.15-kor, hogy mivammá, meddig várjon rám. le is mondtam a mesélést vasárnapra, hányingerem volt, asse tudtam hol vagyok, fájt a fejem, tompa voltam. vissza is döglöttem, kettő után keltem fel újra.
este mentem volna war-ra (mérne...), de elkéstem, úhogy buktam. annyira nem bántam tulképp.
nyomtam 1000 mg-os cévitamint, az mára helyrelökött kicsit, bár tüsszögök még, meg néha émelygek.
nemtom minek írtam le mindezt, lényeg, hogy a szervezetemnek itt volt elég a hónapok óta tartó minimál alvás, úttűnik.
de fasz vagyok egyébként, mert miután nagyjából kipihentem magam, ismét fenn voltam 4.30-ig. hozzátartozik azért, hogy elmélyült munkában voltam.

viszont ma (meg tulképp pénteken is) dupláztam kőkeményen. a lábaim ki is készültek, rohadt fárasztó. még mindig nincs elképzelésem arról, hogy egy halálmetál dobos hogy a picsába kalapál végig 1-1,5 órát olyan tempóban.
ja, ami érdekes volt: sikerült triolásan is taposni. meg az egészet viszonylag stabilan hoztam és tudtam tartani.
este találkoztam rostival, megyek majd gyereklátogatóba meg épülő házat nézni.

egyébként meg lófasz...

1 megjegyzés:

Blogger brainoiz írta...

hát, a dobosokról meg az állóképességről mindig eszembe jut, hogy Jerome Dillon, a NIN (leginkább) turnédobosa abban ap pillanatban, amikor bevették, abbahagyta a dohányzást és rákapott a napi másfél-két órás futásokra :) pedig az nem is halálmetál. szóval súlyos áldozatokat kell itt hozni...

08:56

 

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal