kimerülés
péntek éjjel/szombat hajnalban is megadtam magamnak, ami jár, aludtam max 5 órát. felkeltem bazikorán, mer az öcsém jött taposózni, aztán délután kirándulás z-val, mentünk jósokat. (a találkozóról természetesen elkéstem, nem is én lettem volna.)
kihagytam az ebéd utáni kávét, ami, mint kiderült óriási baklövés volt. mire hazaértem már frankón fájt a fejem.
este azért bevállaltam a bf2 war-t, ami végül elmaradt, mert az ellenfél részéről egy ember bírt megjelenni, mint megtudtuk, egyedül neki volt eredeti játéka, amivel fel tudott jönni a klánszerverre. pff...
gyakoroltunk egy jót viszont, először a klánszerveren, újoncok és klántagok vegyesen, egymás ellen. később páblikoltunk egyet, ott oculusdei tesvérrel remekeltünk, volt néhány szép villanásunk, ami felkeltette a klántagok érdeklődését, úhogy állítólag hamarosan megszületik a döntés, hogy felvesznek-e minket.
a fejfájásnak persze odabasztam a háború zajával, robbanásokkal, ide-oda szaladgáló emberekkel, szal a képernyő mozgalmasságával.
éjfélkor(!) el is takarodtam aludni, de nagyon fosul aludtam. felkeltem félkilenckor, de vissza is borultam hamarosan, bealudtam, egokobra ébresztett 10.15-kor, hogy mivammá, meddig várjon rám. le is mondtam a mesélést vasárnapra, hányingerem volt, asse tudtam hol vagyok, fájt a fejem, tompa voltam. vissza is döglöttem, kettő után keltem fel újra.
este mentem volna war-ra (mérne...), de elkéstem, úhogy buktam. annyira nem bántam tulképp.
nyomtam 1000 mg-os cévitamint, az mára helyrelökött kicsit, bár tüsszögök még, meg néha émelygek.
nemtom minek írtam le mindezt, lényeg, hogy a szervezetemnek itt volt elég a hónapok óta tartó minimál alvás, úttűnik.
de fasz vagyok egyébként, mert miután nagyjából kipihentem magam, ismét fenn voltam 4.30-ig. hozzátartozik azért, hogy elmélyült munkában voltam.
viszont ma (meg tulképp pénteken is) dupláztam kőkeményen. a lábaim ki is készültek, rohadt fárasztó. még mindig nincs elképzelésem arról, hogy egy halálmetál dobos hogy a picsába kalapál végig 1-1,5 órát olyan tempóban.
ja, ami érdekes volt: sikerült triolásan is taposni. meg az egészet viszonylag stabilan hoztam és tudtam tartani.
este találkoztam rostival, megyek majd gyereklátogatóba meg épülő házat nézni.
egyébként meg lófasz...
1 megjegyzés:
hát, a dobosokról meg az állóképességről mindig eszembe jut, hogy Jerome Dillon, a NIN (leginkább) turnédobosa abban ap pillanatban, amikor bevették, abbahagyta a dohányzást és rákapott a napi másfél-két órás futásokra :) pedig az nem is halálmetál. szóval súlyos áldozatokat kell itt hozni...
08:56
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal