ha kedd, akkor pest...

...meg lófasz.

volt egy kölyök a buszon, aki szinte folyamatosan nyektette a telefonját, a hangokból ítélve vmi kártyjátékot játszott.
elképzeltem amint kedvesen rászólok, hogy legyen oly szíves és nyomja ki a hangot, mire ő tipikus vásottkölyök-vigyorral nemet mond, amire én úgy reagálok, hogy kiveszem a kezéből a telefont, kikapcsolom, és közlöm vele, hogy szóljon, amikor le akar szállni, akkor visszaadom.
az anyja a másik sorban ülve blikket olvasott.

a másik ilyen az a nyakát nyújtogató lány volt, aki azt leste, hogy hátul van-e ülőhely.
neki kedvem lett volna azt mondani, hogy gyere, átengedlek ám, hátul kong a busz az ürességtől, mi csak azért állunk itt a folyosó teljes hosszában, mert az sokkal jobb, mint letenni a seggünket.

hogy mi táplálja a mai érzelmeimet?
az a tény basszameg, hogy beláthatatlan ideig ma voltam utoljára a mesternél.
így jár az, akinek nincs melója, az extrákra nem jut.
nem kell sajnálni, én vagyok a balfasz.
enni szoktam, sőt vasárnaponként rántottcsirke van.