nem várt segítség

a buszmegállóban, ahol a bp-ről hazafelé tartó buszt vártam, ült mellettem a padon egy öltönyke (az öltönyke nem feltétlenül negatív értelmű, csak olyan shadowrun-os maradvány, szerepjátékosok értik úgyis...), bőrtáska, bőrcipő, öltöny.
nos, kifigyeltem, hogy az elhaladó nőcik tekintete megakad az egyfolytában telefonáló menedzserarcon, és nézik elhaladtukban, miközben a menedzserarc mellett ülő, combján doboló (és hozzá bólogató), hosszúhajú hülyegyerek őket bámulja, és elégedett, mert tudja, hogy ezúttal nem bukhat le a vetkőztetőnézéssel.