a lúzer

hello.
a mai történet annyira szánalmas (egyéb jelzők rá: hihetetlen, nevetséges, kétségbeejtő...), hogy nem bírom magamban tartani.

bementem a belvárosba a szokott optikushoz, beszerezni a kontaktlencse-folyadékot. van az üzletben egy lánka, aki kedves és baratságos teremtés. teccik na.
ma olyan passzban voltam (egész addig), hogy szívesen beszéltem volna vele, félretéve a szokásos zavartságot, minden egyben volt, üres volt az üzlet, látszott, hogy unatkozik és ilyes. levettem a napszemüvegemet, újracopfoztam a hajamat, és beléptem.
alighogy köszöntem, tökéletesen váratlanul és aljasul a jobb orrlyukamból szivárogni kezdett a híg takony (szó sincs megfázásról!). megállíthatatlanul. pézsé persze sehol. tükrök az üzlet falán annál több.
sietve elpakoltam a visszajárót, közben a homlokom szinte a hasamon feküdt annyira lehajtottam a fejemet, ráaádsul még azzal is szerencsétlenkedtem, mert egész nap rajtam van vmi szar remegés, ami valszeg még a szombati kegyetlen próba eredménye.
végül rávettem magamat, hogy ránézzek miközben elköszönök, aztán elmenekültem.